1 Sámuel 26
1 És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, Mondván: Nemde nem a Hakila Halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében?
2 Felkele azért Saul, és lement Zif Pusztájába, és vele volt Izráel közûl Háromezer Válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif Pusztájában.
3 És Tábort Jára Saul a Hakila Halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a Pusztában Tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul Utána ment a Pusztába:
4 Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.
5 És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul Táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fõvezére. Saul pedig a Kerített Táborban feküvék, és a nép körülötte Táborozott.
6 Akkor Szóla Dávid, és monda a Hitteus nemzetségébõl Való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja Fiának, a ki Joábnak testvére vala, Mondván: Ki jön le velem Saulhoz a Táborba? És Mondá Abisai: Lemegyek én veled.
7 És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a Kerített Táborban, és Dárdája a földbe volt Szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.
8 Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz õt a Dárdával egy ütéssel, és Másodszor nem ütöm át.
9 Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el õt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!
10 És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri õt! Vagy eljön az õ napja és meghal, vagy pedig harczba megy és ott vész el!
11 Távoztassa el azért az Úr tõlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a Dárdát, mely feje mellett van, és a vizes Korsót, és menjünk el.
12 Akkor elvevé Dávid a Dárdát és a vizes Korsót Saul feje mellõl, és elmenének. És senki sem volt, a ki Látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem Mindnyájan Aluvának, mert az Úr mély álmot Bocsátott Reájok.
13 És mikor Dávid általment a Túlsó oldalra, Megállott a hegy tetején messzire, úgy, hogy nagy Távolság volt közöttük.
14 És Kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér Fiának, Mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy így Kiáltasz a Királynak?
15 Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem Vigyáztál a te uradra, a Királyra? Mert a nép közûl oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a Királyt.
16 Nem Jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy Halál fiai vagytok ti, a miért nem Vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a Király Dárdája és a vizes Korsó, a mely fejénél volt?
17 És megismeré Saul a Dávid Hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram Király!
18 És monda: Miért üldözi Szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda Gonoszság van én bennem?
19 Most azért hallgassa meg az én uram, a Király, az õ Szolgájának Szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha Jóillatú volna elõtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr elõtt, mert kiûznek most engemet, hogy ne részesühessek az Úrnak örökségében, azt Mondván: Eredj, Szolgálj idegen isteneknek.
20 Azért ne omoljék az én vérem a földre Távol az Úr Színétõl; mert Izráelnek Királya kijött, hogy egy Bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken.
21 Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled Gonoszúl, mivel az én életem kedves volt elõtted a mai napon. Ímé, esztelenûl cselekedtem, és igen nagyot vétettem.
22 És felele Dávid, és monda: Ímhol a Király Dárdája, jõjjön ide a Szolgák közûl egy, és vigye el azt.
23 Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az õ Igazsága és hûsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen.
24 És a mennyire Drága volt a mai napon a te lelked én elõttem, legyen annyira Drága az én lelkem az Úr elõtt, és Szabadítson meg engem minden Nyomorúságból!
25 Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és gyõzni fogsz! És elment Dávid a maga útján, Saul pedig visszatért az õ helyére.