1 Sámuel 21

1  És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedûl vagy, és senki sincs veled?

2  És monda Dávid Akhimélek papnak: A Király Bízott Reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a Szolgákat elküldém erre és erre a helyre.

3  Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van.

4  És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a Szolgák Tisztán Tartották magokat, Legalább az Asszonytól.

5  Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tõlünk az asszony mind tegnap, mind azelõtt, mikor elindulék, és a Szolgák holmija is tiszta vala (Jóllehet az út közönséges): azért Bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.

6  Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott Más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak Színe elõl, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az elõbbit elvevék.

7  Vala pedig ott azon a napon Saul Szolgái közûl egy ember, ott Tartózkodva az Úr elõtt, a kit Doégnak Hívtak, a ki Edomita volt, Saul Pásztorainak Számadója.

8  És monda Dávid Akhiméleknek; Nincsen-é kezednél egy Dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a Király dolga sürgõs vala.

9  És monda a pap: A Filiszteus Góliáthnak a kardja, a kit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van Posztóba betakarva az Efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkivûl Más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz Hasonló, add ide azt nékem.

10  És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elõl, és elment Ákhishoz, Gáthnak Királyához.

11  És Mondának Ákhis Szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az Országnak Királya? Vajjon nem errõl énekelték-é a Körtánczban, Mondván: Saul megverte az õ ezerét, Dávid is az õ Tízezerét?

12  És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak Királyától.

13  És Megváltoztatá magaviseletét õ elõttük, és õrjönge kezeik között, és Irkál vala a kapuknak ajtain, Nyálát pedig Szakállán folyatja Alá.

14  És monda Ákhis az õ Szolgáinak: Ímé Látjátok, hogy ez az ember megõrült, miért Hoztátok õt Hozzám?

15  Szûkölködöm-e õrültekben, hogy ide Hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék elõttem? Ez jõjjön-e be Házamba?