«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

1 Sámuel 18

1  Minekutána pedig elvégezte a Saullal Való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette õt, mint a Saját lelkét.

2  És Saul Magához vevé õt azon a napon, és nem engedé, hogy visszatérjen atyja Házához.

3  És szövetséget kötének Jonathán és Dávid Egymással, mivel úgy szerette õt, mint a Saját lelkét.

4  És Jonathán leveté felsõ Ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sõt hadi öltözetét is, Saját Kardját, Kézívét és övét.

5  És elméne Dávid mindenüvé, a Hová Saul küldé, és Magát eszesen viseli vala. És Saul a harczosok fölé tevé õt, és kedves lõn az egész nép elõtt, és a Saul Szolgái elõtt is.

6  És a mint hazafelé jövének, mikor Dávid visszatért, Miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul Király elé Izráelnek minden Városaiból, hogy énekeljenek és körben Tánczoljanak, dobokkal, Vígassággal és Tomborákkal.

7  És énekelni kezdének az asszonyok, kik Vígadozának és Mondának: Megverte Saul az õ ezerét és Dávid is az õ Tízezerét.

8  Saul pedig igen megharaguvék, és gonosznak tetszék az õ szemei elõtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak Tízezeret Tulajdonítanak és nékem Tulajdonítják az ezeret, így Hát Már csak a Királyság Hiányzik néki.

9  Saul azért Attól a Naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sõt Azután is.

10  Másnap pedig Megszállta Sault az Istentõl küldött gonosz lélek, és Prófétálni kezde a maga Házában; Dávid pedig Hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a Dárda Saul kezében vala.

11  És Elhajítá Saul a Dárdát, azt Gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt elõle.

12  És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig Eltávozék.

13  És Saul Elbocsátá õt Magától és ezredesévé tevé; és kimegy vala és bejõ vala a nép elõtt.

14  És Dávid minden útjában Magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt.

15  Mikor pedig Látta Saul, hogy õ igen eszesen viseli Magát, félni kezde tõle.

16  De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert õ elõttük méne ki és jöve be.

17  És monda Saul Dávidnak: Ímé idõsebbik Leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harczold az Úrnak harczait; mert azt Gondolá Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a Filiszteusok keze által.

18  Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és Atyámnak Családja Izráelben, hogy a Királynak veje legyek?

19  De történt abban az idõben, mikor Mérábot, a Saul Leányát Dávidnak kellett volna adni, hogy a Meholáthból Való Hadrielnek Adták õt feleségül.

20  Mikál, a Saul Lánya azonban megszereté Dávidot, és mikor ezt Megmondák Saulnak, tetszék néki a dolog.

21  És monda Saul: Néki adom õt, hogy õ legyen veszedelmére és a Filiszteusok keze legyen ellene. Monda azért Saul Dávidnak Másodízben: Légy Tehát most az én võm.

22  És Megparancsolá Saul az õ Szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, Mondván: Ímé a Király Jóindulattal van Irántad, és Szolgái is mind szeretnek téged, légy azért veje a Királynak.

23  És Elmondák a Szolgák Dávid elõtt e beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan kicsiny dolog elõttetek, hogy a Király vejévé legyen valaki, holott én szegény és megvetett ember vagyok?

24  És Megmondák Saulnak az õ Szolgái, Mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid.

25  Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem Kiván a Király Más Jegyajándékot, hanem csak Száz Filiszteus elõbõrét, hogy Bosszút állj a Király ellenségein; mert Saul a Filiszteusok keze által Akará Dávidot Elpusztítani.

26  Megmondák azért az õ Szolgái Dávidnak e beszédeket; és tetszék ez a dolog Dávidnak, hogy a Király veje legyen. A kitûzött napok még el sem telének,

27  Mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és Levágott a Filiszteusok közûl Kétszáz férfit; és Elhozá Dávid elõbõreiket, és mind beadta azokat a Királynak, hogy a Királynak veje lehessen. És néki Adá Saul az õ Leányát, Mikált, feleségül.

28  Mikor pedig Saul Látta és megtudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikál, a Saul Leánya szereti õt:

29  Akkor Saul még Inkább félni kezde Dávidtól. És Saul ellensége lõn Dávidnak teljes életében.

30  A Filiszteusok vezérei pedig gyakran betörnek vala, de Valahányszor betörének, Dávid Saul minden Szolgáinál eszesebben viselé Magát; azért felette Híressé lõn az õ neve.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23