1 Sámuel 13
1 Saul harmincz éves volt, mikor Királlyá lett és mikor uralkodék az Izráel felett két esztendeig,
2 Választa Saul Magának az Izráel közûl Három ezer embert, és két ezer Saullal vala Mikmásban és Béthel hegységén, ezer pedig Jonathánnal volt Gibeában, a Benjámin Városában; a népnek többi részét pedig Elbocsátá, kit-kit a maga Hajlékába.
3 És Jonathán megveré a Filiszteusoknak elõõrsét, mely Gédában vala, és Meghallották ezt a Filiszteusok; Saul pedig Megfúvatta a Trombitát az egész Országban, Mondván: Hallják meg a Zsidók!
4 És meghallotta egész Izráel, hogy azt Mondák: Megverte Saul a Filiszteusok elõõrsét, és gyûlöletessé Vált Izráel a Filiszteusok elõtt. A nép pedig egybegyûle Saul mellé Gilgálba.
5 összegyûlének a Filiszteusok is, hogy harczoljanak Izráel ellen; harminczezer szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig oly sok volt, mint a tenger Partján lévõ föveny; és feljövének és Tábort ütének Mikmásnál, Béth-Aventõl keletre.
6 Mikor pedig Izráel férfiai Látták, hogy bajban vannak-mert a nép szorongattatott: -elrejtõzék a nép a barlangokba, a bokrok és Kõsziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe.
7 És a Zsidók közûl némelyek áltamenének a Jordánon, Gád és Gileád földére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett.
8 És Várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellõle.
9 Akkor monda Saul: Hozzátok ide az Égõáldozatot és a Hálaáldozatokat. És Égõáldozatot tõn.
10 És mikor elvégezte az Égõáldozatot: ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse õt.
11 És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor Láttam, hogy a nép elszélede mellõlem, és te nem jöttél el a meghagyott idõre, a Filiszteusok pedig összegyûlének Már Mikmásban,
12 Azt Mondám: Mindjárt Reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak Színe elõtt még nem Imádkozám; Bátorságot vevék azért magamnak és Megáldozám az Égõáldozatot.
13 Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek Parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre Megerõsítette volna az Úr a te Királyságodat Izráel felett.
14 Most azonban a te Királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr Magának Szíve szerint Való embert, a kit az õ népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt néked.
15 Felkele Ezután Sámuel, és elment Gilgálból Benjámin Városába, Gibeába. És Saul Megszámlálta a népet, mely körûlötte Található volt, mintegy Hatszáz embert.
16 Saul pedig és az õ fia Jonathán és a nép, mely körûlöttök Található vala, Benjámin Városában, Gébában Tartózkodának, és a Filiszteusok Mikmásnál Táborozának.
17 Akkor a Filiszteusok Táborából egy Dúló sereg Vált ki Három csapatban; az egyik csapat az Ofra felé vivõ útra fordult Suál földének;
18 A Másik csapat a Bethoron felé vivõ útra fordula; a harmadik csapat p edig a Határ felé vivõ útra fordult, mely a Sebóim völgyén át a Pusztáig terjed.
19 És Kovácsot egész Izráel földén nem lehetett Találni, mert a Filiszteusok azt Mondák: Ne Csinálhassanak a Zsidók Szablyát vagy Dárdát.
20 És egész Izráelnek a Filiszteusokhoz kellett lemenni, hogy Megélesítse ki-ki a maga Kapáját, Szántóvasát, fejszéjét és Sarlóját,
21 (Minthogy Megtompulának a Kapák, Szántóvasak, a Háromágú villa és a fejszék) és hogy az ösztökét Kiegyenesítsék.
22 Azért az ütközet Napján az egész népnél, mely Saullal és Jonathánnal vala, sem szablya, sem Dárda nem Találtaték, hanem csak Saulnál és az õ Fiánál Jonathánnál volt Található.
23 És a Filiszteusok elõõrse kijöve Mikmás Szorosához.