1 Sámuel 11
1 És feljöve az Ammonita Náhás, és Tábort Jára Jábes Gileád ellen. A Jábesbeliek pedig Mondának Mindnyájan Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi Szolgálni fogunk néked.
2 És monda nékik az Ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha Kivághatom Mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izráelnek Gyalázatára.
3 Jábes vénei pedig Mondák néki: Engedj nékünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izráelnek minden Határára; és ha senki sem Segít meg minket, akkor kimegyünk Hozzád.
4 Elmenének azért a követek Saulhoz Gibeába, és Elmondták e beszédeket a nép füle Hallatára. És felemelé az egész község az õ Szavát, és Sírának.
5 Saul pedig épen a mezõrõl jött vala a barmok Után; és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy Sírnak? És Elmondták néki a Jábesbeliek beszédeit.
6 És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra Szálla, és az õ haragja nagyon felgerjede.
7 És vett egy Pár ökröt, és Feldarabolá azokat, és a követektõl elküldé Izráelnek minden Határára, Mondván: A ki ki nem Vonúl Saul Után és Sámuel Után, annak ökreivel így cselekesznek. És az Úrnak félelme Szálla a népre, és Kivonulának mind egy Szálig.
8 És Megszámlálá õket Bézekben. És Izráel fiai Háromszázezeren Valának, a Júdabeliek pedig harminczezeren.
9 És Mondának a követeknek, kik oda menének: Így Szóljatok a Jábes-Gileádbelieknek. Holnap, mikor a nap felmelegszik, megszabadultok. És elmenének a követek, és Megmondák a Jábesbelieknek, és õk örvendezének.
10 Mondának azért a Jábesbeliek: Holnap kimegyünk Hozzátok, hogy egészen úgy cselekedjetek velünk, a mint néktek Jónak tetszik.
11 Másodnapon pedig Saul a népet Három seregre Osztá, és kora hajnalban a Táborra ütének, és verték Ammont mindaddig, Míg a nap felmelegedék; a kik pedig megmaradtak, úgy Szétszórattak, hogy kettõ sem maradt közûlök együtt.
12 Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, a ki Mondá: Saul fog-é rajtunk uralkodni? Adjátok elõ a férfiakat, hogy megöljük õket!
13 Saul azonban azt Mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett Szabadulást az Úr Izráelnek.
14 Sámuel pedig monda a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a Királyságot.
15 Elméne azért az egész nép Gilgálba, és ott az Úr elõtt Gilgálban Királylyá tették Sault; és áldoztak ott Hálaáldozatot az Úr elõtt, és felette örvendezének ott, Saul és Izráelnek minden férfiai.