1 Péter 5

1  A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a Presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese:

2  Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ Nyáját, gondot viselvén arra nem Kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem Rút nyerészkedésbõl, hanem Jóindulattal;

3  Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezteken, hanem mint Példányképei a Nyájnak.

4  És mikor megjelenik a Fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadatlan Koronáját.

5  Hasonlatosképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: Mindnyájan pedig, Egymásnak engedelmeskedvén, az Alázatosságot öltsétek fel; mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az Alázatosaknak pedig kegyelmet ád.

6  Alázzátok meg Tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

7  Minden gondotokat õ Reá vessétek, mert néki gondja van Reátok.

8  Józanok legyetek, Vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint Ordító Oroszlán szerte Jár, keresvén, kit elnyeljen:

9  A kinek álljatok ellen, erõsek lévén a hitben, tudva, hogy a Világban lévõ Atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

10  A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsõségére Hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erõsekké, Szilárdakká és állhatatosakká.

11  övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

12  Silvánus által, a ki, a mint gondolom, hû Atyátokfia, röviden írtam, intve és Bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, a melyben állotok.

13  Köszönt titeket a veletek együtt Választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.

14  Köszöntsétek Egymást szeretet Csókjával. Békesség Mindnyájatoknak, a kik Krisztusban vagytok.