1 Királyok 19
1 És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a Prófétákat fegyverrel.
2 És követet külde Jézabel Illéshez, Mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
3 A mit mikor megértett, felkelvén elméne, Vigyázván az õ életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott Hagyá az õ Szolgáját.
4 Õ pedig elméne a Pusztába egynapi Járó földre, és elmenvén leüle egy fenyõfa Alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én Atyáimnál!
5 És lefeküvék és elaluvék a fenyõfa alatt. És ímé angyal illeté õt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
6 És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült Pogácsa és egy Pohár Víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
7 És az Úr angyala eljött Másodszor is és megilleté õt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erõd felett Való utad van.
8 És õ felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel, egész az Isten hegyéig, Hórebig.
9 És beméne ott egy barlangba, és ott Hála. És ímé lõn az Úrnak beszéde õ Hozzá, és monda néki: Mit Csinálsz itt Illés?
10 Õ pedig monda: Nagy Búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert Elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te Oltáraidat Lerontották, és a te Prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedûl maradtam, és engem is Halálra keresnek.
11 És monda: Jõjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr elõtt. És ímé ott az Úr volt elmenendõ. És az Úr elõtt megyen vala nagy erõs szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a Kõsziklákat az Úr elõtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél Után Földindulás lett; de az Úr nem volt a Földindulásban sem.
12 És a Földindulás Után tûz jöve, de nem volt az Úr a tûzben sem. És a tûz Után egy halk és Szelíd hang hallatszék.
13 És mikor Illés ezt hallotta, befedé az õ Arczát Palástjával, és kimenvén, Megálla a barlang Ajtajában, és ímé Szózat lõn õ Hozzá, a mely ezt Mondá: Mit Csinálsz itt Illés?
14 És õ felele: Nagy Búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai Elhagyták a te szövetségedet, Lerontották a te Oltáraidat, és a te Prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedûl maradtam, és engem is Halálra keresnek.
15 És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a Pusztán át Damaskusba, és mikor oda Jutándasz, kenjed Királylyá Hazáelt Siriában;
16 És Jéhut, a Nimsi Fiát kenjed Királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát Fiát pedig kenjed Prófétává a te helyedbe.
17 És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétõl, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétõl, azt Elizeus öli meg.
18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem Csókolta azt.
19 És õ elmenvén onnét, Megtalálá Elizeust, a Sáfát Fiát, a mint Szántott tizenkét Járom ökörrel, és õ maga a tizenkettedikkel volt; és Illés Hozzá méne, és az õ Palástját Reá veté.
20 És õ Elhagyván az ökröket, Illés Után futott, és monda: Kérlek, hadd Csókoljam meg az én Atyámat és az én Anyámat, és Azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
21 És elmenvén õ tõle, võn Azután egy Pár ökröt, és Levágá azt, és az ekéhez Való Szerszámokból tüzet Rakván, megfõzé azok Húsát, és a népnek Adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés Után, és Szolgála néki.