1 Királyok 17

1  És Szóla Thesbites Illés, a Gileád Lakói közûl, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki elõtt állok, hogy ez esztendõkben sem harmat, sem esõ nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

2  És lõn az Úrnak beszéde õ Hozzá, Mondván:

3  Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.

4  És a Patakból lesz néked italod; a Hollóknak pedig megparancsoltam, hogy Tápláljanak téged ott.

5  Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik.

6  És a Hollók hoztak néki kenyeret és Húst reggel és este, és a Patakból ivott.

7  És lõn Néhány nap mulva, hogy Kiszáradt a patak; mert nem volt esõ a földre.

8  És lõn az Úrnak beszéde õ Hozzá, Mondván:

9  Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék Rólad.

10  És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a Város Kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki Fát szedegetett, és Megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.

11  De mikor az elment, hogy vizet hozzon, Utána Kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.

12  Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a Vékában, és egy kevés olajom a Korsóban, és most egy kis Fát szedegetek, és haza megyek, és Megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és Azután meghaljunk.

13  Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de Mindazáltal nékem süss Abból elõször egy kis Pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig Azután süss;

14  Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a Korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, Míg az Úr esõt ád a földnek Színére.

15  És elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind õ, mind amaz, mind annak Háznépe, naponként.

16  A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a Korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet Szólott Illés által.

17  És lõn ezek Után, hogy megbetegedék a Ház Gazdasszonyának fia, és az õ betegsége felette nagy vala, annyira, hogy Már a lélekzete is Elállott.

18  Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened Istennek embere? Azért jöttél Hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?

19  És monda néki: Add ide a te fiadat. És õ elvevé azt az õ kebelérõl, és felvivé a Felházba, a melyben õ lakik vala, és az õ ágyára fekteté.

20  Akkor Kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, Nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az õ Fiát megölöd?

21  És Ráborult Háromszor a gyermekre, és Felkiáltott az Úrhoz, Mondván: Én Uram, Istenem, Térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!

22  És meghallgatta az Úr Illés Szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.

23  És felvévén Illés a gyermeket, Alávivé õt a Felházból a Házba, és Adá õt az õ Anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!

24  És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: Igazság.