1 Királyok 13
1 És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az Oltár mellett, hogy tömjént Gyújtson.
2 És Kiálta az Oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, Oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy Fiú születik a Dávid Házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki Megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad.
3 És ugyanazon napon Csudát tõn, Mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az Oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
4 És a mikor meghallotta a Király az Isten emberének beszédét, a melyet Kiáltott vala az Oltár ellen Béthelben, Kinyújtá Jeroboám az õ kezét az Oltártól, Mondván: Fogjátok meg õt. És Megszárada az õ keze, a melyet Kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt Magához visszavonni.
5 És meghasadt az Oltár, és kiomlott a hamu az Oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
6 És Szóla a Király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és Imádkozz érettem, hogy ismét Hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a Király keze, és olyan lõn, mint azelõtt.
7 És monda a Király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak Ajándékozni.
8 És monda az Isten embere a Királynak: Ha a te Házadnak felét nékem Adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem Innám e helyen;
9 Mert azt parancsolta az Úr nékem az õ beszéde által, Mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se Igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.
10 És elméne Más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.
11 És lakozék Béthelben egy vén Próféta, a kihez eljövén az õ fia, elbeszélé az õ Atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket Szólott vala a Királynak; és elbeszélék azokat az õ atyjoknak.
12 Akkor monda nékik az õ atyjok: Mely úton ment el? És Megmutaták az õ fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.
13 És monda az õ fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle Reá,
14 És elméne az Isten embere Után, és Megtalálá õt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
15 Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
16 De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
17 Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se Igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.
18 És felele az néki: Én is olyan Próféta vagyok, mint te, és nékem angyal Szólott az Úrnak beszédével, Mondván: Hozd vissza õt veled a te Házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.
19 Megtére azért vele, és kenyeret evék az õ Házában, és vizet ivék.
20 Mikor pedig az Asztalnál ülének: lõn az Úr beszéde a Prófétához, a ki õt visszahozta vala,
21 És Kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt Mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen Voltál az Úr Szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr a te Istened parancsolt volt;
22 Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet Ittál azon a helyen, a mely felõl azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se Igyál: Nem temettetik a te tested a te Atyáid Sírjába.
23 És Miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a Prófétának, a kit visszahozott vala.
24 És mikor elment, egy Oroszlán Találá õt az úton, a mely megölé õt; és az õ teste az úton fekszik vala, és mind a Szamár, mind az Oroszlán a holttest mellett állanak vala.
25 És ímé az arra menõ emberek Láták az úton heverõ testet, és az Oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a Városban, a melyben a vén Próféta lakott.
26 A mit mikor meghallott a Próféta, a ki visszahozta vala õt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr Szájának; ezért adta az Úr õt az Oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg õt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet Szólott volt néki.
27 És Szóla az õ fiainak, Mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
28 És õ elment és Megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az Oroszlánt a holttest mellett állva. Az Oroszlán nem evett a Holtból, és a szamarat sem tépte szét.
29 És felvevé a Próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a Szamárra, és Visszahozá azt, és beméne a Városba a vén Próféta, hogy ott sirassa és eltemesse õt.
30 És eltemeté a holtat a maga Sírboltjába, és Siraták õt: Ah szerelmes Atyámfia!
31 És Miután eltemette õt, Szóla az õ fiainak, Mondván: Ha meghalok, ebbe a Sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az õ tetemei mellé;
32 Mert beteljesedik az, a mit Kiáltott az Úrnak beszédével az Oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken Való Házak ellen, a melyek Samaria Városaiban vannak.
33 De még e történet Után sem tért meg Jeroboám az õ gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép Aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
34 És ez a dolog lett az oka a Jeroboám Háza vétkének, és a föld Színérõl Való Kiirtatásának és Megsemmisíttetésének.