1 Királyok 11
1 Salamon Király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó Leányán kivûl a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok Leányait,
2 Olyan népek közûl, a kik felõl azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek Hozzájok, és õket se engedjétek magatokhoz jõni, Bizonyára az õ isteneik Után Hajtják a ti Szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel.
3 És Valának néki feleségei, Hétszáz Királynéasszony és Háromszáz ágyas; és az õ feleségei Elhajták az õ Szívét.
4 És mikor megvénült Salamon, az õ feleségei Elhajták az õ Szívét idegen istenek Után, úgy hogy nem volt Már az õ Szíve tökéletes az Úrhoz az õ Istenéhez, a mint az õ Atyjának, Dávidnak Szíve.
5 Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos Bálványát.
6 És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei elõtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az õ atyja.
7 Akkor Építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos Bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos Bálványának.
8 És ekképen cselekedék Salamon mind az õ idegen feleségeivel, a kik az õ isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.
9 Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az õ Szíve az Úrtól Izráel Istenétõl, a ki megjelent volt néki kétszer is,
10 És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem õrizte meg az Úr Parancsolatját.
11 Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem õrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: Elszakasztván elszakasztom tõled az Országot, és adom a te Szolgálnak.
12 Mindazáltal Míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért a te Atyádért; hanem a te fiadnak kezétõl szakasztom el azt.
13 De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én Szolgámért, és Jeruzsálemért, a melyet magamnak Választottam.
14 És ellenséget Támaszta az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, a ki az Edombeli Királyi nembõl Való vala.
15 Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fõvezére elment volt a megöletteknek temetésére, és Levágott minden Férfiú nemet Edomban, -
16 Mert hat Hónapig volt ott Joáb az egész Izráellel, Míg minden Férfiú nemet ki nem vesztett Edomban, -
17 Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami Edomiták az õ Atyjának Szolgái közûl õ vele, bemenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor még kis gyermek volt.
18 Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjök vévén a Páránbeli férfiak közûl, bemenének Égyiptomba a Faraóhoz, az Égyiptombeli Királyhoz, a ki Házat ada néki, és ételt, italt Szolgáltata néki, és Jószágot is ada néki.
19 Igen kedvében lõn azért Hadád a Faraónak, úgyannyira, hogy feleségûl Adá néki az õ feleségének Hugát, Táfnes Királyasszonynak Hugát.
20 És a Táfnes huga szülé néki Génubátot, az õ Fiát, és Elválasztá azt Táfnes a Faraó Házában, és Génubát ott volt a Faraó Házában, a Faraó fiai között.
21 Mikor pedig Hadád meghallotta Égyiptomban, hogy Dávid elaludt az õ Atyáival, és hogy Joáb is, a seregek fõvezére, meghalt, monda Hadád a Faraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe.
22 És felele néki a Faraó: Mi nélkûl szûkölködöl én Nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkûl nem szûkölködöm, de kérlek Bocsáss el engem.
23 És Támaszta az Isten néki Más ellenséget is, Rézont, az Eljada Fiát, a ki elfutott vala Hadadézertõl, a Sóbabeli Királytól, az õ Urától.
24 És Hadakozó férfiakat gyüjtött maga mellé, és õ vala a sereg hadnagya, mikor megölé õket Dávid; Azután Damaskusba menvén ott Lakának, és Uralkodának Damaskusban.
25 És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a Nyomorúságon kivûl, a melyet Hadád szerze, és gyûlölte Izráelt, és uralkodott Siriában.
26 Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából Való Efrateus, -a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt, -a Salamon Szolgája emelte fel kezét a Király ellen.
27 Annak pedig, a miért felemelte kezét a Király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon Megépítette Millót, és berakatta az õ Atyjának, a Dávid Városának Romlását,
28 Jeroboám erõs Férfiú vala; és Látván Salamon, hogy az õ Szolgája az õ Dolgában szorgalmatos, Reá Bizá a József Háza gondviselésének egész terhét.
29 És történt ebben az idõben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálembõl, Találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli Prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten Valának a mezõn együtt.
30 És Megragadván Ahija az új Ruhát, a mely azon volt, Hasítá azt tizenkét részre.
31 És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a Tíz részt; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ímé elszakasztom ez Országot Salamon kezétõl, és néked adom a Tíz nemzetséget;
32 Egy nemzetséget hagyok pedig õ Nála az én Szolgámért Dávidért, és Jeruzsálem Városáért, a melyet magamnak Választottam az Izráel minden nemzetségei közûl,
33 Még pedig azért, mert elhagytak engem, és Imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem Jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az õ atyja.
34 De nem veszem el az egész birodalmat az õ kezétõl, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért az én Szolgámért, a kit Választottam; mivelhogy megõrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet;
35 Hanem az õ Fiának kezétõl Már elveszem a Királyságot, és néked adom azt, tudniillik a Tíz nemzetséget.
36 Az õ Fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én Szolgámnak legyen elõttem szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a Városban, a melyet magamnak Választottam, hogy ott helyheztessem az én nevemet.
37 Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek Kívánsága szerint, és Király lész az Izráelen.
38 És ha te minden parancsolatimnak engedéndesz, és Járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, a mi tetszik nékem, megõrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, a mint Dávid, az én Szolgám cselekedett: én veled leszek, és Építek néked állandó Házat, a mint Dávidnak Építettem, és néked adom az Izráelt.
39 És megsanyargatom ezért a Dávid Magvát: de még sem örökre.
40 Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa Égyiptomba, Sésákhoz, az Égyiptombeli Királyhoz, és ott volt Égyiptomban, Salamon Haláláig.
41 Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, a melyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattak-é meg a Salamon cselekedeteirõl írott könyvben?
42 Az az idõ pedig, a melyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven esztendõ.
43 És elaluvék Salamon az õ Atyáival, és eltemetteték az õ Atyjának, Dávidnak Városában. És Roboám, az õ fia uralkodék helyette.