1 Királyok 1

1  Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid Király, Bár leplekkel Takargatták be, még sem Bírt felmelegedni.

2  És Mondának néki az õ Szolgái: Keressenek az én uramnak, a Királynak egy szûz Leányt, a ki a Király körûl legyen, õt ápolja, és aludjék karjai között, és Melegítse fel az én uramat, a Királyt.

3  Keresének Annakokáért egy szép Leányt Izráelnek minden Határiban; és Találák a Súnem Városából Való Abiságot, a kit el is Hozának a Királyhoz.

4  És a Leány igen szép volt, és a Királyt ápolta és Szolgált néki. De a Király nem ismeré õt.

5  Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt Mondván: Én fogok uralkodni! És szerze Magának szekereket, lovagokat és ötven elõtte Járó férfiakat.

6  Kit az õ atyja soha meg nem Szomoríta, ezt Mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és õt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon Után.

7  És Tanácskozék Joábbal, Séruja Fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia Pártján voltak.

8  De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán Próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erõs vitézei nem állottak Adónia mellé.

9  Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be Juhokból, ökrökbõl és egyéb kövér Barmokból a Zohélet Kõsziklánál, a mely a Rógel Forrása mellett volt: Meghívá egész Rokonságát, a Király fiait, Júda minden férfiait, a Király Szolgáit;

10  De Nátán Prófétát és Benáját és amaz erõs vitézeket és Salamont, az õ Atyjafiát nem Hívá el.

11  Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon Anyjának, Mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud Róla semmit?

12  Jövel azért, hadd adjak néked Tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.

13  Eredj, menj be Dávid Királyhoz, és mondd ezt néki: Uram Király, nemde nem esküdtél-é meg a te Szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon a te fiad uralkodik én Utánam, és õ ül az én Királyi székembe? Miért uralkodik Hát Adónia?

14  És ímé mialatt még te ott a Királylyal beszélsz, én is bemegyek Utánad, és Kiegészítem a te beszédidet.

15  És beméne Bethsabé a Királyhoz a Kamarába. És a Király igen megvénhedett vala, és a Súnembõl Való Abiság Szolgál vala a Királynak.

16  És fejet hajta Bethsabé, és Meghajtá Magát a Királynak. És monda a Király: Mit Kivánsz?

17  Felele néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél az Úrra a te Istenedre a te Szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon a te fiad uralkodik én Utánam, és õ ül az én Királyi székembe.

18  És ímé mégis Adónia lett Királylyá; és ímé uram Király te nem tudsz errõl semmit.

19  Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké Hívta a Királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek Hadnagyát, csak Salamont, a te Szolgádat nem Hívta meg.

20  Még most te vagy, Uram, a Király; az egész Izráel népének szemei Reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a Királynak székében, õ Utána.

21  De ha az én uram, a Király, az õ Atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bûnösök.

22  És ímé, mikor még a Királylyal Szólana, Nátán Próféta megérkezék.

23  És bejelenték a Királynak, Mondván: Itt van Nátán Próféta. És bemenvén a Király eleibe, Meghajtá Magát a Király elõtt, arczczal a földre Leborulván.

24  És monda Nátán: Uram, Király, te mondottad-é: Adónia legyen én Utánam a Király, és õ üljön az én Királyi székembe?

25  Mert ma Aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké Hívta a Királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé õk esznek és isznak õ elõtte, és Immár azt Kiáltották: Éljen Adónia Király!

26  Engem pedig, a ki a te Szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada Fiát, és Salamont, a te Szolgádat nem Hívta meg.

27  Avagy az én Uramtól, a Királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad Tudtára a te Szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a Királynak székiben az õ holta Után?

28  És felelvén Dávid Király, monda: Hívjátok Hozzám Bethsabét, a ki beméne a Király eleibe, és Megálla a Király elõtt.

29  És megesküvék a Király, Mondván: Él az Úr, a ki Megszabadította az én lelkemet minden Nyomorúságból,

30  Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt Mondván: A te fiad Salamon uralkodik én Utánam, és õ ül az én Királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.

31  És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre Leborulván, és Magát Meghajtván a Király elõtt, monda: Éljen az én uram, Dávid Király, mindörökké!

32  Azután monda Dávid Király: Hívjátok Hozzám Sádók papot és Nátán Prófétát és Benáját, Jójadának Fiát. És ezek bemenének a Király eleibe.

33  És monda nékik a Király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak Szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek Alá õt Gihonba;

34  És kenje õt ott Sádók pap és Nátán Próféta Izráelnek Királyává; és Fújjátok meg a Harsonákat, és Kiáltsátok: Éljen Salamon Király!

35  És jõjjetek fel onnét õ Utána; és eljövén, üljön az én Királyi székembe, és õ uralkodjék én helyettem; mert Immár meghagytam néki, hogy õ legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.

36  Felele akkor Benája, a Jójada fia a Királynak, és monda: Ámen! így Szóljon az Úr, az én uramnak a Királynak Istene is.

37  A miképen vele volt az Úr az én urammal, a Királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az õ Királyi székét az én uramnak, Dávid Királynak Királyi székénél.

38  Aláméne azért Sádók pap és Nátán Próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid Király öszvérére, és Alávivék õt Gihonba.

39  És vevé Sádók pap az olajos Szarút az Úr Sátorából, és megkené Salamont; Azután kürtölnek, és az egész nép ezt Kiáltá: Éljen Salamon Király!

40  És felvonult Utána az egész nép, és a nép Sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne Kiáltásuk Zajától.

41  És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik Nála Valának, Miután a Lakomát Már elvégezték; és Meghallá Joáb is a kürtölés Szavát, és monda: Miért e zaj és Mozgás a Városban?

42  És a mikor õ még Szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jõjj be, mert Megbízható Férfiú vagy, és Jó Hírt mondasz.

43  Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid Király Salamont tette Királylyá,

44  És elküldötte õ vele Sádók papot a Király és Nátán Prófétát, és Benáját, a Jójada Fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és õt a Király öszvérére ülteték,

45  És Sádók pap Nátán Prófétával együtt Királylyá kente fel õt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettõl zendült meg a Város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.

46  És Immár be is ült Salamon az Országnak Királyi székibe;

47  És a Király Szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid Királyt, Mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét Híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az õ székit a te székednél. És Meghajtá Magát a Király az õ ágyán.

48  És e képen is Szóla a Király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim Láttára helyettem üljön az én Királyi székemben.

49  Akkor megrettenének, és felkelének Mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával Valának, és kiki mind Dolgára méne.

50  De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az Oltárnak szarvait.

51  Hírül Adák pedig Salamonnak ilyen Szókkal: Ímé Adónia Salamon Királytól Való féltében Megfogá az Oltárnak szarvait, ezt Mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon Király, hogy meg nem öli az õ Szolgáját fegyverrel.

52  És monda Salamon: Ha Jámbor lészen, egy Hajszál fejérõl le nem esik a földre; de ha Gonoszság Találtatik õ benne, meg kell halnia.

53  Elkülde azért Salamon Király, és Elhozák õt az Oltártól; és eljövén Meghajtá Magát Salamon Király elõtt; és monda Salamon Király: Menj el a te Házadhoz.