1 János 3

1  Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A Világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt.

2  Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett Nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha Nyilvánvalóvá lesz, Hasonlókká leszünk Õ Hozzá; mert meg fogjuk õt Látni, a mint van.

3  És a kiben megvan ez a reménység Õ Iránta, az mind Megtisztítja õ Magát, a miképen Õ is tiszta.

4  Valaki bûnt a cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bûn pedig a törvénytelenség.

5  És Tudjátok, hogy õ azért jelent meg, hogy a mi bûneinket elvegye; és õ benne nincsen bûn.

6  A ki õ benne marad, egy sem esik bûnbe; a ki bûnbe esik, egy sem Látta õt, sem meg nem ismerte õt.

7  Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az Igazságot cselekszi, igaz az, a miként Õ is igaz:

8  A ki a bûnt cselekszi az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög Munkáit lerontsa.

9  Senki sem cselekszik bûnt, a ki az Istentõl született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bûnt, mivelhogy Istentõl született.

10  Errõl ismerhetõk meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki Igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentõl Való, és az sem, a ki nem szereti az Atyjafiát.

11  Mert ez az üzenet, a melyet kezdettõl fogva hallottatok, hogy szeressük Egymást:

12  Nem úgy, mint Kain, a ki a Gonosztól vala, és Meggyilkolá az õ testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az õ cselekedetei gonoszok Valának, a testvéreié pedig igazak.

13  Ne Csodálkozzatok Atyámfiai, ha gyûlöl titeket a Világ!

14  Mi tudjuk, hogy általmentünk a Halálból az életbe, mert szeretjük a mi Atyánkfiait. A ki nem szereti az õ Atyjafiát, a Halálban marad.

15  A ki gyûlöli az õ Atyjafiát, mind embergyilkos az: és Tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna õ benne.

16  Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Õ az õ életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi Atyánkfiaiért.

17  A kinek pedig van mibõl élnie e Világon, és elnézi, hogy az õ atyjafia szükségben van, és Elzárja Attól az õ Szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?

18  Fiacskáim, ne Szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és Valósággal.

19  És errõl ismerjük meg, hogy mi az Igazságból vagyunk, és így teszszük Bátorságosakká õ elõtte a mi Szíveinket,

20  Hogy ha Vádol minket a Szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi Szívünknél, és mindent tud.

21  Szeretteim, ha Szívünk nem Vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;

22  És Akármit kérjünk, megnyerjük tõle, mert megtartjuk az õ parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek elõtte.

23  Ez pedig az õ parancsolata, hogy higyjünk az õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük Egymást, a mint megparancsolta nékünk.

24  És a ki az õ parancsolatait megtartja, az Õ benne marad és Õ is abban; és Abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, Abból a Lélekbõl, a melyet nékünk adott.