1 Korintusi 7

1  A mik felõl pedig írtatok nékem, Jó a Férfiúnak asszonyt nem illetni.

2  De a Paráznaság miatt minden Férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.

3  A feleségének adja meg a férj a köteles Jóakaratot; Hasonlóképen a feleség is a férjének.

4  A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; Hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

5  Ne Foszszátok meg Egymást, hanemha egyenlõ Akaratból bizonyos ideig, hogy Ráérjetek a bõjtölésre és az Imádkozásra, Azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne Kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem Tartóztathatjátok.

6  Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.

7  Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon kegyelmi Ajándéka vagyon Istentõl, egynek így, Másnak pedig úgy.

8  Mondom pedig a nem Házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy Jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.

9  De ha magukat meg nem Tartóztathatják, Házasságban éljenek: mert jobb Házasságban élni, mint égni.

10  Azoknak pedig, a kik Házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétõl el ne Váljék.

11  Hogyha pedig Elválik is, maradjon Házasság nélkûl, vagy béküljön meg férjével; és a férj se Bocsássa el a feleségét.

12  Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne Bocsássa azt.

13  És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne Bocsássa azt.

14  Mert meg van szentelve a hitetlen férj az õ feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az õ férjében, mert különben a ti gyermekeitek Tisztátalanok Volnának, most pedig szentek.

15  Ha pedig a hitetlen Elválik, ám Váljék el; nem vettetett Szolgaság Alá a keresztyén Férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre Hívott minket az Isten.

16  Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te Férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?

17  Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit Elhívott az Úr, úgy Járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.

18  Körûlmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körûlmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körûl.

19  A körûlmetélkedés semmi, a körûlmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak Megtartása.

20  Kiki a mely Hivatásban Hívatott el, abban maradjon.

21  Szolgai állapotban Hivattattál el? Ne gondolj vele, sõt ha szabad lehetsz is, Inkább élj azzal.

22  Mert az Úrban Elhívott szolga az Úrnak szabadosa; Hasonlóképen a ki Szabadságban Hívatott el, Krisztusnak Szolgája.

23  Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek Szolgái.

24  Kiki a miben Elhívatott, Atyámfiai, abban maradjon meg az Isten elõtt.

25  A hajadonok felõl nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de Tanácsot adok úgy, mint a ki Irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy Hitelreméltó legyek.

26  Úgy ítélem azért, hogy Jó ez a Jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik Jó az embernek úgy maradni.

27  Feleséghez köttettél? Ne keress Elválást. Megszabadultál feleségedtõl? Ne keress feleséget.

28  De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek Háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.

29  Ezt pedig azért mondom, Atyámfiai, mert az idõ rövidre van szabva Ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.

30  És a kik Sírnak, mintha nem Sírnának; és a kik Vígadnak, mintha nem Vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.

31  És a kik élnek e Világgal, mintha nem élnének: mert Elmúlik e Világnak ábrázatja.

32  Azt Akarnám pedig, hogy ti gond nélkûl legyetek. A ki Házasság nélkûl van, arra visel gondot, a mi az Úré, Mimódon kedveskedhessék az Úrnak;

33  A ki pedig feleséget vett, a Világiakra visel gondot, Mimódon kedveskedhessék a feleségének.

34  Különbözik Egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a Világiakra visel gondot, Mimódon kedveskedhessék a férjének.

35  Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tõrt vessek néktek, hanem hogy illendõképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz Háboríthatlanul.

36  De ha valaki szégyennek tartja az õ hajadon Leányára, ha Virágzó idejét Múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.

37  A ki pedig Szilárdan áll a Szívében és a szükség nem Kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el Szívében, hogy megtartja hajadon Leányát, Jól cselekszi.

38  Azért, a ki férjhez adja, az is Jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.

39  Az asszonyt törvény köti, Míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.

40  De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.