1 Korintusi 2

1  Én is, mikor Hozzátok mentem, Atyámfiai, nem mentem, hogy nagy Ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten Bizonyságtételét.

2  Mert nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint Megfeszítettrõl.

3  És én erõtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

4  És az én beszédem és az én Predikálásom nem emberi bölcseségnek hitetõ beszédiben állott, hanem léleknek és erõnek Megmutatásában:

5  Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.

6  Bölcseséget pedig a tökéletesek között Szólunk; ámde nem e Világnak, sem e Világ veszendõ fejedelmeinek bölcseségét;

7  Hanem Istennek titkon Való bölcseségét Szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktõl fogva elrendelt az Isten a mi dicsõségünkre;

8  Melyet e Világ fejedelmei közûl senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem Feszítették volna meg a dicsõség Urát:

9  Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem Látott, fül nem hallott és embernek Szíve meg se gondolt, a miket Isten Készített az õt szeretõknek.

10  Nekünk azonban az Isten kijelentette az õ Lelke által: mert a Lélek mindeneket Vizsgál, még az Istennek mélységeit is.

11  Mert kicsoda tudja az emberek közûl az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely õ benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek lelke.

12  Mi pedig nem e Világnak lelkét vettük, hanem az Istenbõl Való lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten Ajándékozott nékünk.

13  Ezeket Prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség Tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek Tanít; lelkiekhez lelkieket Szabván.

14  Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert Bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.

15  A lelki ember azonban mindent Megítél, de õ senkitõl sem ítéltetik meg.

16  Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy Megoktathatná õt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.