1 Korintusi 13

1  Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén Szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, Olyanná lettem, mint a zengõ ércz vagy pengõ czimbalom.

2  És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot és minden Tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket Mozdíthatok ki helyökrõl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

3  És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom Abból.

4  A szeretet Hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem Irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,

5  Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga Hasznát, nem gerjed haragra, nem Rójja fel a gonoszt,

6  Nem örül a Hamisságnak, de együtt örül az Igazsággal;

7  Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr.

8  A szeretet soha el nem fogy: de legyenek Bár Jövendõmondások, eltöröltetnek; vagy Akár nyelvek, megszünnek; vagy Akár ismeret, eltöröltetik.

9  Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a Prófétálás:

10  De mikor eljõ a teljesség, a részszerint Való eltöröltetik.

11  Mikor gyermek valék, úgy Szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: Minekutána pedig Férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illõ dolgokat.

12  Mert most tükör által Homályosan Látunk, akkor pedig Színrõl-Színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

13  Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e Három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.