1 Korintusi 1

1  Pál, Jézus Krisztusnak Isten Akaratából Elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi,

2  Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, Elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét Segítségül Hívják Bármely helyen, a magokén és a miénken:

3  Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

4  Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,

5  Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok õ benne, minden beszédben és minden ismeretben,

6  A mint Megerõsíttetett ti bennetek a Krisztus felõl Való Bizonyságtétel.

7  Úgy, hogy semmi kegyelmi Ajándék nélkûl nem szûkölködtök, Várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,

8  A ki meg is Erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Napján.

9  Hû az Isten, ki Elhívott titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal Való közösségre,

10  Kérlek azonban titeket Atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy Mindnyájan egyképen Szóljatok és ne legyenek köztetek Szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.

11  Mert megtudtam felõletek Atyámfiai a Kloé embereitõl, hogy versengések vannak köztetek.

12  Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.

13  Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál Feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?

14  Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közûletek, kivéve Krispust és Gájust,

15  Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.

16  Megkereszteltem azonban Stefana Házanépét is, ezenkivûl nem tudom, hogy valakit Mást kereszteltem volna.

17  Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem Szólásban Való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje Hiábavaló ne legyen.

18  Mert a keresztrõl Való beszéd Bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

19  Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.

20  Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e Világnak Vitázója? Nemde nem Bolondsággá tette-é Isten e Világnak bölcseségét?

21  Mert Minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a Világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az ígehirdetés Bolondsága által tartsa meg a Hívõket.

22  Mert egyfelõl a Zsidók jelt Kívánnak, Másfelõl a görögök bölcseséget keresnek.

23  Mi pedig Krisztust Prédikáljuk, mint Megfeszítettet, a Zsidóknak ugyan Botránkozást, a görögöknek pedig Bolondságot;

24  Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy Zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek Hatalmát és Istennek bölcseségét.

25  Mert az Isten Bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erõtelensége erõsebb az embereknél.

26  Mert tekintsétek csak a ti Hivatástokat, Atyámfiai, hogy nem sokan hivattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;

27  Hanem a Világ bolondjait Választotta ki Magának az Isten, hogy Megszégyenítse a bölcseket; és a Világ erõtleneit Választotta ki Magának az Isten, hogy Megszégyenítse az erõseket;

28  És a Világ nemteleneit és megvetettjeit Választotta ki Magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket Megsemmisítse:

29  Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.

30  Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lõn nékünk az Istentõl, és Igazságúl, szentségül és Váltságúl:

31  Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.