«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

1 Krónika 21

1  Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és Felindítá Dávidot, hogy Megszámlálja Izráelt.

2  Monda azért Dávid Joábnak és a nép Elõljáróinak: Menjetek el, Számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és Hozzátok Hozzám, hadd tudjam Számát.

3  Akkor monda Joáb: Az Úr Száz ennyivel Szaporítsa meg az õ népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te Szolgáid-é azok, uram, Király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.

4  De a Király szava erõsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és Bejárta egész Izráelt; Azután megtért Jeruzsálembe.

5  És megjelenté Joáb a Megszámlált népnek Számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének Száma ezerszer ezer és Százezer Fegyverfogható férfi. A Júda fiai közûl pedig Négyszázhetvenezer fegyverfo Gható férfi.

6  A Lévi és Benjámin fiait azonban nem Számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a Király parancsolata.

7  Sõt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.

8  Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt mûvelém; most azért Bocsásd meg a te Szolgád vétkét, mert felette esztelenûl cselekedtem!

9  Akkor Szóla az Úr Gádnak, a Dávid Prófétájának, Mondván:

10  Eredj el, Szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elõdbe, Válaszsz magadnak azok közûl egyet, hogy azt cselekedjem veled.

11  Elméne azért Gád Próféta Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: Válaszsz magadnak!

12  Vagy Három esztendeig Való éhséget, vagy hogy Három Hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a Döghalál Három napig kegyetlenkedjék földedben és az Úr angyala Pusztítson Izráel minden Határiban! Azért Lássad most, mit feleljek annak, a ki engem Hozzád küldött.

13  És monda Dávid Gádnak: Nagy az én Szorongattatásom! Hadd essem Inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az õ Irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!

14  Bocsáta azért az Úr Döghalált Izráelre; és Meghalának Izráel közûl het venezeren.

15  Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy Elpusztítaná azt. És mikor Vágná a népet, Meglátá az Úr és könyörüle az õ veszedelmökön; és monda a Pusztító angyalnak: Elég Immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérûjénél.

16  Akkor Dávid felemelé az õ szemeit, és Látá az Úr Angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, Zsákba öltözvén, az õ Orczájokra.

17  És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én Számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen Gonoszúl cselekedtem! De ez a Nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én Házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a Csapás.

18  Akkor Szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és Építsen Oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérûjén.

19  Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében Szólott vala.

20  Mikor pedig Ornán Hátratekintvén, Látta az angyalt, õ és az õ négy fia, a kik vele Valának, elrejtõzének (Ornán pedig Búzát csépel vala).

21  És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, Meglátta Dávidot, és kimenvén a szérûrõl, Meghajtá Magát Dávid elõtt, arczczal a földre.

22  És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérûhelyet, hogy Építsek Oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e Csapás a népen.

23  Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a Király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sõt az ökröket is oda adom Égõáldozatúl, és fa helyett a Cséplõszerszámokat, a Gabonát pedig Ételáldozatúl; mindezeket Ajándékúl adom.

24  És monda Dávid Király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tõled; mert a mi a tied, nem veszem el tõled az Úrnak és nem akarok Égõáldozattal áldozni néki a Máséból.

25  Ada azért Dávid Ornánnak a szérûért Hatszáz arany siklust.

26  És Építe ott Oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égõ-és Hálaáldozatokkal és Segítségûl Hívá az Urat, a ki Meghallgatá õt, mennybõl tüzet Bocsátván az Égõáldozat Oltárára.

27  És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az õ Kardját hüvelyébe.

28  Abban az idõben mikor Látta Dávid, hogy az Úr õt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérûjén, áldozék ott.

29  (Az Úr Sátora pedig, a melyet Csinált vala Mózes a Pusztában, és az Égõáldozat Oltára is akkor Gibeon Magaslatán vala.

30  És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr Angyalának Kardjától.),

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23