1 Krónika 21
1 Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és Felindítá Dávidot, hogy Megszámlálja Izráelt.
2 Monda azért Dávid Joábnak és a nép Elõljáróinak: Menjetek el, Számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és Hozzátok Hozzám, hadd tudjam Számát.
3 Akkor monda Joáb: Az Úr Száz ennyivel Szaporítsa meg az õ népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te Szolgáid-é azok, uram, Király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.
4 De a Király szava erõsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és Bejárta egész Izráelt; Azután megtért Jeruzsálembe.
5 És megjelenté Joáb a Megszámlált népnek Számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének Száma ezerszer ezer és Százezer Fegyverfogható férfi. A Júda fiai közûl pedig Négyszázhetvenezer fegyverfo Gható férfi.
6 A Lévi és Benjámin fiait azonban nem Számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a Király parancsolata.
7 Sõt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.
8 Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt mûvelém; most azért Bocsásd meg a te Szolgád vétkét, mert felette esztelenûl cselekedtem!
9 Akkor Szóla az Úr Gádnak, a Dávid Prófétájának, Mondván:
10 Eredj el, Szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elõdbe, Válaszsz magadnak azok közûl egyet, hogy azt cselekedjem veled.
11 Elméne azért Gád Próféta Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: Válaszsz magadnak!
12 Vagy Három esztendeig Való éhséget, vagy hogy Három Hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a Döghalál Három napig kegyetlenkedjék földedben és az Úr angyala Pusztítson Izráel minden Határiban! Azért Lássad most, mit feleljek annak, a ki engem Hozzád küldött.
13 És monda Dávid Gádnak: Nagy az én Szorongattatásom! Hadd essem Inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az õ Irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!
14 Bocsáta azért az Úr Döghalált Izráelre; és Meghalának Izráel közûl het venezeren.
15 Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy Elpusztítaná azt. És mikor Vágná a népet, Meglátá az Úr és könyörüle az õ veszedelmökön; és monda a Pusztító angyalnak: Elég Immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérûjénél.
16 Akkor Dávid felemelé az õ szemeit, és Látá az Úr Angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, Zsákba öltözvén, az õ Orczájokra.
17 És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én Számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen Gonoszúl cselekedtem! De ez a Nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én Házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a Csapás.
18 Akkor Szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és Építsen Oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérûjén.
19 Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében Szólott vala.
20 Mikor pedig Ornán Hátratekintvén, Látta az angyalt, õ és az õ négy fia, a kik vele Valának, elrejtõzének (Ornán pedig Búzát csépel vala).
21 És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, Meglátta Dávidot, és kimenvén a szérûrõl, Meghajtá Magát Dávid elõtt, arczczal a földre.
22 És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérûhelyet, hogy Építsek Oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e Csapás a népen.
23 Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a Király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sõt az ökröket is oda adom Égõáldozatúl, és fa helyett a Cséplõszerszámokat, a Gabonát pedig Ételáldozatúl; mindezeket Ajándékúl adom.
24 És monda Dávid Király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tõled; mert a mi a tied, nem veszem el tõled az Úrnak és nem akarok Égõáldozattal áldozni néki a Máséból.
25 Ada azért Dávid Ornánnak a szérûért Hatszáz arany siklust.
26 És Építe ott Oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égõ-és Hálaáldozatokkal és Segítségûl Hívá az Urat, a ki Meghallgatá õt, mennybõl tüzet Bocsátván az Égõáldozat Oltárára.
27 És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az õ Kardját hüvelyébe.
28 Abban az idõben mikor Látta Dávid, hogy az Úr õt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérûjén, áldozék ott.
29 (Az Úr Sátora pedig, a melyet Csinált vala Mózes a Pusztában, és az Égõáldozat Oltára is akkor Gibeon Magaslatán vala.
30 És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr Angyalának Kardjától.),